Lost(ed) in books

Kedves leendő/régi blog olvasó! Durván több mint 2 éve nem adtam életjelet. Bár szerintem ez senkit sem lep meg, hiszen legutóbbi két bejegyzésem között is eltelt majdnem egy év. Sőt, bevallom őszintén hogy azóta nem is olvastam olyan nagy lelkesedéssel, de szerintem ilyen időszaka mindenkinek van. Magánéleti és munkahelyi szempontból is elég sok változásnak tett ki az élet és ezáltal új elfoglaltságok tették ki mindennapjaimat, de olyan szinten hogy a könyv olvasás nemhogy felére de még harmadánál is kevesebbre csökkent. De komolyan! Szerintem az utolsó jelentkezésem óta jó ha elolvastam 1-2 könyvet maximum. Iszonyatosan szégyellem! Noha nem ígérhetem meg, hogy nem lesz több ilyen alkalom (mert persze sosem tudni mit hoz a jövő), de az biztos hogy a blogot nem fogom törölni! Annyi kedves emlék fűz ide és annyi munkám volt benne annak idején, hogy egyszerűen nincs szívem eltüntetni a nyomait. Még akkor sem ha alig van olvasottsága. Amit pedig most hoztam nektek az nem más,

Sziasztok! Ismét jelentkezem majdnem egy év elteltével. Nem szeretnék ebből hagyományt csinálni, de egyszerűen tényleg lassan haladok az olvasással az utóbbi időben és sajnos most sem azért született meg eme bejegyzés, mert sikerült végig olvasnom egy újabb könyvet. 😢 De rajta vagyok az ügyön! 😊 Ezúttal egy számomra nagyon fontos dologról szeretnék nektek beszámolni és van is köze az olvasáshoz, hiszen enélkül nem is tudnék... Ugyanis idén végre én is rászántam magam egy lézeres szemműtétre a Budai Szemészeti Központ jóvoltából és ez a blogbejegyzés most erről fog szólni. Viszonylag tömören, de nem röviden. 😅 Az a helyzet, hogy sokat mesélhetnék arról, hogy milyen érzés volt szemüvegesnek lenni és utána pár év múltán átváltani kontaktlencsére . Hat éves koromban az első iskolai szemészeti szűrésen fedeztek fel nálam szemromlást, ami az első szemüvegem viseléséhez vezetett. Bevallom, nem szerettem. Nem tudtak meggyőzni róla, hogy jól állna nekem. Hiába mondták a sz

Sziasztok! Közel egy éve annak, hogy utoljára írtam ide bármit is, de remélem ennek ellenére nem gondolta senki, hogy ez így is marad. 😊 Sok oka volt, amiért nem tudtam mit írjak következőnek vagy hogy miről. Rengeteg változáson mentem keresztül én is ebben az elmúlt majdnem 12 hónapban és ezek a változások abban segítettek, hogy másképp értelmezzek utólag egy-egy emberi viselkedést, érzelmi szituációt vagy egy könyv cselekményét. DE! Ez nem egye nlő azzal, hogy amiket eddig írtam nektek bejegyzésekbe foglalva azt emiatt vissza is vonom! Úgyanúgy gondolok most is mindenre, mint az előtt, csak bővítettem az agyam tárhelyét némi plusz információval. (Ez utóbbiért bocsi, de ilyen az, ha egy informatikussal töltöm a mindennapjaimat. Néhány „szakmai” kifejezés rám ragad. :D) Keresve se találtam volna jobb helyet, mint ez a kis blog, hogy leírjam nektek ismét egy újabb kedvenccé vált könyvem történetét, mely nem más mint Kelly Oram egyik nevezetes regénye (sokak által ismert

Hello Február és kedves Olvasó! 😁😃 Három hónapja, hogy utoljára életjelet adtam eme szerény kis helyen, ideje volt már visszatérni, ha nem is az Újév miatt, de a tél utolsó hónapjára mindenképp. Ugyanis végre február van! Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem személyes emlékeimnek hála a február az egyik legkedvesebb hónapom, csakúgy mint a könyvsorozat, amiről "rövidke" bejegyzést hoztam. Remélem mindenki hasonlóképpen élte meg, mint én Tavi Kata írónőnk által megírt Duna-parti Gimi diákjainak életét. A többiről már a lentebb olvasható bekezdéseim fognak mesélni nektek: Körülbelül egy hete került birtokomba a Szívkeringő , de amennyire vártam, hogy végre olvashassam, ugyanannyira bántam is, hogy ilyen hamar végeztem is vele... Ugyanis véget ért ez is! Az eddigi könyvsorozatok, amiket olvastam az évek során úgy magukkal ragadtak, hogy az utolsó kötet utolsó sorait olvasva már összefolytak a betűk annyira itattam az egereket. Lelkileg üresnek érzem magam

Happy Halloweent és kellemes őszi szünetet mindenkinek (annak is akinek nincs)! 💀😀 Ezúttal az egyik legkedvesebb külföldi írómról és alkotásairól hoztam nektek bejegyzést, aki az Egyesült Királyságban, a   Bristol  melletti Yate-ben született 1965. július 31-én és 1997 júniusában adta ki első könyvét, aminek folytatást is tervezett, majd   2000 -ben a  Warner Brothers  megvette a könyvsorozat filmjogait. Azóta hála neki, mindenki szeretne egy varázspálcát Ollivander boltjából.  Na ki találjátok kiről van szó? Nem másról, mint a híres J.K. Rowlingról! Kilenc éves lehettem, amikor először  szereztem tudomást Harry Potter – szószerinti – varázslatos világáról. Karácsonyra kaptam meg dupla lemezes kiadásban DVD-n a Harry Potter és Bölcsek kövét (az egyiken a film volt lejátszható, míg a másikon különféle távirányítóval működtethető játékok), de cseppet sem bánom, hogy először a filmek iránt kezdtem rajongani és csak utána jöttek számításba a könyv kötetek. Ha nem látom anna