Darcey Bell - Egy kis szívesség (film vs könyv)

Kedves leendő/régi blog olvasó!

Durván több mint 2 éve nem adtam életjelet. Bár szerintem ez senkit sem lep meg, hiszen legutóbbi két bejegyzésem között is eltelt majdnem egy év.

Sőt, bevallom őszintén hogy azóta nem is olvastam olyan nagy lelkesedéssel, de szerintem ilyen időszaka mindenkinek van.

Magánéleti és munkahelyi szempontból is elég sok változásnak tett ki az élet és ezáltal új elfoglaltságok tették ki mindennapjaimat, de olyan szinten hogy a könyv olvasás nemhogy felére de még harmadánál is kevesebbre csökkent. De komolyan! Szerintem az utolsó jelentkezésem óta jó ha elolvastam 1-2 könyvet maximum. Iszonyatosan szégyellem!

Noha nem ígérhetem meg, hogy nem lesz több ilyen alkalom (mert persze sosem tudni mit hoz a jövő), de az biztos hogy a blogot nem fogom törölni!

Annyi kedves emlék fűz ide és annyi munkám volt benne annak idején, hogy egyszerűen nincs szívem eltüntetni a nyomait. Még akkor sem ha alig van olvasottsága.

Amit pedig most hoztam nektek az nem más, mint Darcey Bell regénye az Egy kis szívesség, melyből film is készült a mozivásznakra még 2018-ban. Tehát nagyjából 5 éve! Hűha!

Annyit érdemes rólam tudni (ha még mostanáig nem említettem volna), hogy ha olyan könyv kerül a kezembe, amihez készült film/sorozat adaptáció akkor én mindig a filmmel kezdem. Miért? Egyszerűen azért, mert mint sokan mások, én is vizuális típus vagyok. Könnyebb fantáziámba építeni a karaktereket és helyszíneket ha korábban már láttam azokat.

A filmet nem sokkal a moziban megjelenése után láttam először, majd azzal egyidőben kaptam kölcsön a könyvet is egy ismerősömtől. A könyvet annak idején elkezdtem, eljutottam valameddig majd félbehagytam. Nem rémlik már pontosan, hogy miért. Talán épp másra fókuszáltam, vagy mert akkor pont nem fogott meg. Őszintén nem tudom.

De most 2023 januárjában úgy döntöttem újra nekilátok.

A könyv összesen 377 oldal, amit (esetemben már rekordnak számító) 8 nap alatt olvastam ki. Lehet érettebb lettem hozzá és azért ragadott meg ennyire, vagy csak mert több szabadidőm lett. A lényeg, hogy egyszerűen nem bírtam letenni.

Már olvasás közben is gondoltam rá, hogy újra kellene nézem a hozzá készült filmet is, mert valahogy nem stimmeltek a cselekményszálak, de bíztam benne hogy csak az én memóriám rossz.

Az összes különbséget nem szeretném felsorolni, de az biztos hogy spoiler veszély fenyeget ha még nem olvastad a könyvet és ha szeretnéd elkerülni (mert mondjuk a kívánságlistádon van a könyv), akkor javaslom, hogy a bejegyzés olvasását itt és most függeszd fel!

Ha viszont ennek ellenére is tovább olvasod, akkor előre is köszönöm és akkor ennek tekintetében beillesztenék kezdésképpen egy gyors ismertetőt arról, hogy pontosan miről is szól a regény.

„Egy ​kis szívességgel kezdődik – hétköznapi szívességgel, amelyet az anyukák szoktak egymásnak tenni. Amikor az elbűvölő Emily megkéri Stephanie-t, hogy hozza el a fiát az iskolából tanítás után, Stephanie boldogan igent mond. Emilynek olyan élete van, amelyet sok nő irigyel. Ő a tökéletes anya, aki káprázatos karriert futott be egy híres manhattani divatcégnél. Stephanie özvegyasszony, aki magányosan él iskola-előkészítőbe járó fiával Connecticut peremvárosában, és a naponta vezetett blogjában keres kapcsolatokat és megerősítést. Stephanie azt hiszi, Emily lesz az új bizalmas barátnője, és megdöbben, amikor Emily váratlanul és nyomtalanul eltűnik, figyelmeztetés nélkül magára hagyva a fiát és a férjét.
Stephanie tudja, hogy valami szörnyűség történt. Képtelen távol tartani magát a gyászoló családtól és hamarosan viszonyba keveredik Seannal, Emily jóképű, tartózkodó, brit férjével. De nem tudja figyelmen kívül hagyni a nyugtalanító érzést, hogy a férfi nem őszinte Emily eltűnésével kapcsolatban. Lehetséges, hogy Stephanie csak képzelődik? Mennyire ismerte „legjobb” barátnőjét? Stephanie kezdi megérteni, hogy semmi – sem a barátság, sem a szerelem, de még egy hétköznapi szívesség – sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik.”

Nos, igen aki szemfüles annak feltűnhetett, hogy a könyvborító hátuljáról ragadtam ki a tömör összefoglalót.

Eléggé vegyes érzéseim vannak a könyv és a film közötti különbségekkel kapcsolatban. Csalódott és elégedett is vagyok egyszerre.

Vannak akiket hidegen hagy, de vannak akiket pedig zavar ha egy film adaptáció nem hű az eredeti műhöz. Én úgy érzem a kettő között mozgom valahol.

Az első különbség amit a film újranézése előtt (még a könyv olvasása közben) szemet szúrt, hogy a regény szerint Emily annyiban „bűnrészes” a húga halála kapcsán, hogy ráhagyta az öngyilkosságot. Ellentétben a filmben történtekkel, ahol viszont ő maga fojtotta vízbe amikor vele tartott egy utolsó közös úszásra. A filmben a húga ráadásul fenyegeti, hogy a tinédzser korukban elkövetett gyújtogatásukról vallani fog a zsaruknak, ha nem kap tőle elég pénzt. Emily pedig ezt mérlegelve döntött úgy, hogy nem kockáztat és inkább megöli a már amúgy is rossz útra tért, drogos húgát, majd elhiteti a hatóságokkal és a biztosítóval, hogy ő (mint Emily) halt meg. Hiszen a DNS-ük megegyezik és senki, még a férje Sean sem tudott ikerhúga létezéséről.

Emily eredeti terve az volt, hogy megrendezi az eltűnését és valahogy a saját halálát is (melyet menet közben talált ki hogyan), később Sean bezsebeli a biztosítótól kapott pénzt, majd valahol messze újra találkoznak és közös gyermekükkel, Nicky-vel együtt boldogan élnek. Nagy vonalakban nagyjából ennyi.

Mint minden hasonló történetben, itt is szükség volt egy karakterre, aki belefolyik ebbe az egészbe, de ezúttal ez nem a véletlen műve volt.

Emilynek szüksége volt valakire, egy anyukára, aki a „hal” lesz a történetben (csakhogy a könyvhöz hűen idézzek), aki gondoskodik a fiáról amíg ő távol van és vakon hinni fogja, hogy Emily tényleg halott. Itt felmerülhet a kérdés, hogy miért nem Sean, a férje és a vérszerinti apuka az aki vigyáz Nickyre? Emily nem bízott Sean-ban.

Hogy miért azt most nem fejtegetném, mert akkor tényleg túl sok mindent elárulok a regényről és a filmről is. Legalább ez maradjon titok.

Na és ki volt ez a „hal”? Stephanie, akinek kisfia Miles, akinek pedig Nicky (Emily és Sean fia) a legjobb barátja az iskolából. Szinte magától értetődő volt Emily számára, hogy kit fog felhasználni tervéhez.

Stephanie (ahogy a rövid tartalom leírásból is olvashattátok fentebb) egy özvegy anyuka, aki blogot vezet és tanácsokkal látja el a többi anyukát, akik olvassák/nézik azt. És hopp itt is egy különbség! A film szerint videókban, míg a könyv alapján írásban (blog bejegyzésekben) jelentkezik be a blogján. Ez utóbbi változtatással egyet tudok érteni, hiszen sokkal jobban emészthető filmen ha videóban mesél Stephanie például Emilyről, mint ha olvasni kéne. Arra ott a könyv és pont.

Stephanie-nak is van egy hatalmas titka, amit nagyon jól átadott a film is. Erre nem panaszkodhatunk. Amire viszont igen, az az hogy ezzel a titokkal Emily megzsarolta őt később és erre épült számomra a cselekmény végkimenetele is. 

Ami innentől kezdve nagyon zavart, hogy teljesen más befejezéshez vezetett innentől a történet. De tényleg!

Az eredeti befejezés (könyv alapján), hogy Emily a férjére keni az egész biztosítási csalást Stephanie segítségével és még húga gyilkosságával is besározza. Ráadásul Emily egy nyomozóval is végez, akinek a hulláját maga Stephanie önként segít neki eltüntetni.

A másodlagos (film szerinti) befejezés pedig pont ennek az ellentéte. Stephanie először elhiteti Emily-vel, hogy mellette áll és Sean-t rács mögé segíti, de ehelyett Sean-al és a rendőrséggel összejátszva próbálja lebuktatni Emilyt. Ugyan Emily erre még időben rájön és kiiktatja a kamerákat és kis időre a rendőröket is, de Stephanie blogján indított élő műsorra nem számított. Ez vetett véget mindennek. Emilyt lecsukják, Sean boldogan él fiával Nicky-vel, és Stephanie-nak ezekután pedig bejött az élet, hiszen fellendítette a videós blogja nézettségét.

Én elhiszem, hogy nem mindent szabad mozivászonra vinni. Például nem akartak olyan befejezést, hogy Emily megússza a csalást és a gyilkosságokat és hogy még ebben az egészben bűnrészessé válik Stephanie is. De meg lehetett volna ezt oldani másképp is.

Például a filmben Sean miért nem tudott még csak a biztosítási csalással kapcsolatos terv feléről sem, a könyvben pedig miért tudhatott róla? Miben lett volna másabb beletenni ezt is egy jelenet erejéig?

Általában nem tudnak egy egész könyvtartalmat belesűríteni egy másfél-két órás filmbe, de én ahhoz a lezáráshoz tartottam volna magamat, ami megvolt írva. Maximum a végéhez bónusz jelenetként hozzácsaptam volna, hogy Emily mégsem ússza meg szárazon.

Mindezek ellenére ugyanúgy javaslom mindenkinek a könyvet és a filmet is.

Hiába kiábrándító, hogy nem maradtak hűek a rendezők a regényhez, azért bevallom a filmbeli szereposztás (Anna Kendrick és Blake Lively főszereplésével), a helyszínek és a karakterek stílusa (öltözködése, beszéde) nagyban hozzájárultak a majdnem tökéletes megvalósításhoz.

Nézzük a jó oldalát: végül is két külön befejezést kaptunk és csakis ránk van bízva melyiket tartjuk életszerűbbnek.

Egyébként a könyv melletti érveim egyike még, hogy 3 különböző szemszögből (Stephanie, Emily és Sean) kapunk információkat a szereplők múltjáról és arról, hogy ez milyen hatással volt a későbbi tetteire.

Szeretném megköszönni annak a kedves ismerősömnek, aki ajánlotta nekem ezt a könyvet és filmet évekkel ezelőtt! Bánom, hogy nem kezdtem el olvasni sokkal hamarabb.

És köszönöm szépen Neked is, kedves olvasó hogy szántál időt eme bejegyzés végig olvasására!

Nem ígérem biztosra, de tervezem hogy hamarosan ismét jelentkezem!

Addig is olvasásban gazdag további új évet Nektek!

(U.I.: Sajnos nem tudtam igazodni a korábbi bejegyzéseimhez, ahol még másféle betűtípust alkalmaztam, így most az egyszer eltérő és legnagyobb bánatomra, nem egységes kinézetben tudtam publikálni.)