Kelly Oram – Cinder és Ella (Cinder és Ella 1.)

Sziasztok!

Közel egy éve annak, hogy utoljára írtam ide bármit is, de remélem ennek ellenére nem gondolta senki, hogy ez így is marad. 😊

Sok oka volt, amiért nem tudtam mit írjak következőnek vagy hogy miről. Rengeteg változáson mentem keresztül én is ebben az elmúlt majdnem 12 hónapban és ezek a változások abban segítettek, hogy másképp értelmezzek utólag egy-egy emberi viselkedést, érzelmi szituációt vagy egy könyv cselekményét.

DE! Ez nem egyenlő azzal, hogy amiket eddig írtam nektek bejegyzésekbe foglalva azt emiatt vissza is vonom! Úgyanúgy gondolok most is mindenre, mint az előtt, csak bővítettem az agyam tárhelyét némi plusz információval. (Ez utóbbiért bocsi, de ilyen az, ha egy informatikussal töltöm a mindennapjaimat. Néhány „szakmai” kifejezés rám ragad. :D)

Keresve se találtam volna jobb helyet, mint ez a kis blog, hogy leírjam nektek ismét egy újabb kedvenccé vált könyvem történetét, mely nem más mint Kelly Oram egyik nevezetes regénye (sokak által ismert LOL könyvek egyike) a Cinder és Ella.

A címéből nem nehéz kikövetkeztetni, miről szólhat, hisz mindenkinek volt gyerekkora, amikor is megismerkedhetett a Disney féle Hamupipőkével (vagy egy ahhoz hasonló utánzatával). Azért is írtam le, hogy „hisz mindenkinek”, mert hiába a kislányok kedvence, akkor is 10-ből 9 fiú 1000%, hogy valahogyan, valamilyen formában akarva vagy akaratlanul is hallotta már Hamupipőke történetét.

Nagyon sok feldolgozását láttam már filmen a Hamupipőkének, de eddig ez az első, hogy könyvben olvastam ezt a klasszikus történetet. Gondoltam, ha már Hamupipőke, akkor miért is ne legyen az egy LOL könyv, amit kiolvassak? Mellesleg az Sz, mint szűz című regényét is imádtam a szerzőnek, így nem tartottam semmilyen csalódástól.

Gyorstalpalóként azoknak, akik még nem olvasták Cinder és Ella történetét: Cinder és Ella interneten ismerkedtek meg, évek óta ott is tartják a kapcsolatot, mígnem Ella egy szörnyű autóbalesetet nem szenved és elveszíti az édesanyját, ő pedig súlyos égési sérülésekkel kerül kórházba és majd egy évig kezelik is ott. Új gyámként kisgyermekkora óta nem látott édesapja fogadja magához és új családjához. Így lett Ellamaranak egy mostohaanyja (Jennifer) és két mostohatestvére (Juliette és Anastasia), akiktől próbál megfelelő távolságot tartani. Új család és új iskola várja őt Los Angelesben, ahol semmiben és senkiben sem talál vígaszt, ezért egy évnyi kihagyás után felveszi a kapcsolatot ismét Cinderrel. Egyedül a fiú tartja benne a lelket, mindennap beszélnek és mindketten vonzódnak a másikhoz, holott még sohasem találkoztak egymással.

Mindeközben Cindernek van egy titkolnivalója, amit fél közölni Ellával ennyi idő után. Cinder nem más, mint a legmenőbb hollywoodi színész (Brian Oliver), aki kedvenc fantasy regényükből készült filmben szereplő főhőst alakítja. Ella mindössze annyit tud róla, hogy a srác vicces, okos és ugyanolyan kocka, mint ő.

Előbb-utóbb azonban úgy hozza a sors, hogy végre találkozzanak, na de azt sem abban a formában, ahogy azt ők elképzelték.

Ennél többet nem szeretnék írni a könyv tartalmáról, mert még a végén elregélném nektek mind a közel 400 oldalt. 😊

De amiket így összegzésnek írnék a könyvről az a következő pár észrevétel:

• ·         Szokásosan magával ragadott a főszereplő lelki világa, nem volt könnyű neki még egy év alatt sem feldolgozni mindazt, ami történt vele, és nem szeretném magamat hasonlítgatni Ellához, de valóigaz, hogy nehéz a hirtelen jött változásokhoz pozitívan hozzáállni és elfogadni mindazt, amid jelenleg van, de utólag mindig megéri, mert utána valami jobbat tartogat számunkra az élet. Legalábbis én ezt tapasztaltam nemrégiben. Meg tud érinteni, amikor a főszereplő szomorú, együtt tudok érezni mindazzal, amin keresztül megy, pedig még közel hasonló sem történt velem soha. Ebből is látszik Kelly Oram milyen fantasztikusan érintett meg engem is, mint olvasót.
• ·         Tetszett, hogy elrugaszkodott a történet az eredetitől, amiben ugye Hamupipőke se a mostohaanyjával, se a mostohanővéreivel nem ápol jó viszonyt, viszont a könyv közepén Ella már Juliette-el és Jenniferrel is megtalálja a közös hangot.
• ·         Tetszett, hogy a könyv bemutatja Brian szemszögéből is a történéseket, hogy a rivaldafény és csillogás mögött igenis vannak nagyon de nagyon nehéz és nehezen kezelhető pillanatok.
• ·         Tetszett, hogy Kelly Oram részletesen leírta, miken ment keresztül Ellamara a főhősnőnk. Kezdve onnan, hogy balesetet szenvedett, majd rehabilitációs központba került, majd onnan egy olyan közegbe, ahol nem vagy csak nehezen fogadták el a baleset okozta maradandó sérülései miatt.
• ·         És végezetül tetszett, amikor értesültem arról, hogy van folytatása is a netfriendből vált két szerelmes történetének, amit semmiképp sem fogok elmulasztani, és várólistára is került már egy ideje.

Szóval, ahogy szoktam a bejegyzéseim végén:

Szeretném megköszönni egy újabb írónak a munkáját, melynek hála egy újabb csodálatos történettel lettem gazdagabb, amit elraktározhatok magamban –hiszen néha, na jó inkább mindig jobb a könyvekbe temetkezni, mint belegondolni a cudar és kegyetlen valóságba. Pedig az én valóságom mostanában nem hasonlít az utóbbi két jelzőre, de még ilyenkor is csak szeretni tudom ezeket a könyveket, mert megnevettetnek, elgondolkoztatnak és megríkatnak. Köszönöm Kelly Oram!

És természetesen köszönöm annak az illetőnek is, aki ajánlotta nekem ezt a regényt és türelmesen végig várja, míg visszakapja tőlem! Igen sajnos hónapokba telt, míg egy kölcsönkért könyvet sikerült „befalnom” ☹, de mentségemül szolgáljon, hogy tényleg elég sok minden történt azóta, hogy elkezdtem olvasni egészen odáig, hogy befejeztem.

És végezetül köszönöm Neked, kedves blogomra tévedt olvasó, aki hosszú soraimnak végére jutottál és nem adtad fel bejegyzésemnek olvasását már az első két mondat után! :D

Ja igen, és majd’ elfelejtettem:

Boldog Új Évet!

És csak, hogy megcsillogtassam angol tudásom… 😊

Happy New Year!

És még a franciát is… 😊

Bonne Année!