Maros Edit - Hűvösvölgyi Suli

Pár hét elteltével ismét itt vagyok egy újabb bejegyzéssel, melynek témája sokak kedvence: a Hűvösvölgyi Suli könyvsorozat Maros Edittől.
Nem tudtam nem összehasonlítani kicsit a Szent Johanna Gimivel, de ez attól még nem jelenti azt, hogy a két történet egy kalap alá vehető. Hiszen akinek már volt szerencséje hozzá, hogy mindkettőt olvassa az nagyon jól tudja, hogy Kassai Dóra és Rentai Renáta karaktere és mindennapjai merőben eltérnek egymástól.
Nem is szaporítanám tovább a bevezetéssel a szót, beszéljen helyettem maga a bejegyzés 😂:

Bevallom, az SzJG (Szent Johanna Gimi) könyvsorozat után azt gondoltam, minden más - akár hasonló vagy kicsit is hasonlító - sulis történeteket feldolgozó iromány csak Leiner Laura utáni koppintás, de kellemeset csalódtam, amikor belekezdtem a Hűvösvölgyi Suli falai mögött történő eseményekbe. Persze csak képletesen szólva, hiszen sajnos, ahogy a Szent Johanna Gimi, úgy a Hűvösvölgyi Suli se létezik fizikai valójában. Pedig szívesen lettem volna valamelyik iskola tanulója, és ezzel szerintem sokan így vannak.

Szóval, ahogy már említettem Leiner Laurához hasonlóan, Maros Edit regényei is elragadtak a valóságból és sokszor hajnali órákban voltam csak hajlandó letenni a könyveket - azt is csak arra hivatkozva, hogy már tényleg álmos vagyok és mondjuk nem másnap, hanem már aznap iskola.

A két iker –, aki nem ismerné őket: Nóri és Dóri – nagyon a szívembe lopta magát. Igaz, a hét kötet (kivéve az utolsó, mert az már eltért a többitől) végig Dóra szemszögéből írja le a történéseket – aki természetesen emiatt középpontja az egész történetnek.

Szerintem az írónő ennél jobban nem is érzékeltethetné, hogy egy ikerpár között mennyi különbség van. Például míg Dóri az a mindent túlgondolkodó típus, addig Nóri a határozott, aki nem riad vissza a cselekvéstől (lásd: Nóri a színpadon szereplésre hajlik, mint énekes; Dóri pedig az írói vénáit szeretné tovább erősíteni).

Önmagában, ahogy kezdődött az egész történet nagyon tetszett, hogy képbe jött rögtön az első fejezetekben Lilla (aki tolószékes) és az évek során Dóri legjobb – először netes, majd igazi valójában is - barátnőjévé vált.

Természetesen nem maradhat ki egy ifjúsági regényből sem a tini szerelem: Attila, aki részeken át a nagy kedvencemmé vált és Karesz, aki (legnagyobb bánatomra) leváltotta Attilát. Bevallom, nem kevés időmbe telt mire Karesz is kedvenc szereplőm lett. Mi tagadás, hozzászoktam, hogy Attila testesíti meg főhősnőnk nagy Ő-jét, és nekem Karesz karaktere valahogy túl erőltetettnek tűnt. Persze miután kapcsolatuk jobban elmélyült Dórival, már egyszerűbb volt elfogadni a tényt, hogy ők egymás mellett kötnek ki. De egy szó, mint száz: nekem Attila akkoris nagyobb kedvencem marad! 😊

Ami miatt talán Dóri kicsit hasonlít Renire (az SZJG-ből) az
az, hogy mindkettejük életében van egy tanár, aki megkeseríti a középiskolás éveiket (kinek nem volt még ilyen?): Vladár és Halmai. Míg Reninek a rajzórák, addig Dórinak a történelem órák okoznak minden héten gyomorideget. De legmeghatóbb mindegyik könyv utolsó kötetében, hogy ez a két tanár (mint kiderült) végig diákjaik érdekeit tartották szem előtt. Vladár segített Reninek a továbbtanulással kapcsolatos kérdésében (amikor nem tudta eldönteni mihez kezdjen érettségi után); Halmai pedig Dóri beteglátogatása során bevallotta, hogy mindössze azért erőltette annyira a történelmet  főleg neki, mert tudta, hogy Dóri írónak készül, amihez elengedhetetlen ismernie a történelmi múltat.

Tehát Maros Edit is alkotott olyat, amit Leiner Laura is: egy másik képzeletbeli sulit, ahova mindenki beszeretne iratkozni! 💗