Első bejegyzés és köszönetnyilvánítás Leiner Laurának!
Kedves erre tévedt Olvasó!
Számomra megtiszteltetés, hogy Te is elsők között olvasod ma született blogom legelső bejegyzését, melyet egyik kedvenc írónőm Leiner Laurának köszönhetően kezdtem megírni ma hajnali órákban (publikálni azonban csak most tudtam).
Úgy döntöttem jó néhány ezelőtti blogolásom után (mert igen voltak ennek a blognak is elődei), hogy ezúttal nem próbálkozom történet írásokkal, fanfictionokkal (így írják helyesen egyáltalán? 😃), hanem leírom Nektek a legmeghatározóbb könyvélményeimet, melyeken átestem a legnehezebb időszakaimban. Amikor a könyvek nyújtottak menedéket (miről beszélek, hisz most is azt nyújtanak) és köszönetnyilvánítást is továbbítok valamilyen úton-módon annak az írónak (ezen blogon keresztül), akinek hála nem éreztem magányosnak magam (mialatt szerzeményét bújtam), mikor a valóságban mégiscsak az voltam.
Fogalmam sincs, hogy csak az én fantáziám ennyire erős vagy más is érzi ugyanezt, de legfőképpen azért is kapta a blog a "Losted in books" elnevezést, mert bármikoris olvasok egy könyvet ami magával ragad... Egyszerűen elveszek benne a lehető legjobb értelemben és ki se akarok onnan keveredni. Sodródni szeretnék a szereplőkkel együtt.
Szóval ünnepélyesen is megnyitom eme kedves kis hely kapuit kedvenc íróim és persze a róluk és könyveikről írt véleményem iránti érdeklődők részére! 😉😳
Ahogyan azt ígértem az első bejegyzés az ihlető írónő, Leiner Laura érdeme:
Hálám kifejezését úgy éreztem nem lennék képes szakaszos csipogásokban (tweetekben) megírni (ahogyan te se spóroltál az oldalszámokkal, s ennek rettentően örülhetett minden márker, köztük ÉN IS!), ezért úgy döntöttem megírom itt, hogy nekem mit jelentett Bexiékkel "lenni" - de minek is teszem idézőjelbe, ha egyszer (haha😊) te annyira életrekeltetted a szereplőket nekünk, hogy komolyan a szívem szakadt meg annál a szónál a kötet utolsó részénél, hogy Vége.
Nem lehet vége. A legutálatosabb szó, mert ez emlékeztet folyamatosan arra, hogy semmi sem tarthat örökké. A fantáziámnak szüksége volt/van/és mindig is lesz olyan szereplőkre, mint: Beka, akiben sokszor felfedeztem önmagamat (főleg amikor előtérbe helyezte mások érdekeit); Körte, aki a legfelelősségteljesebben gondolkodik előre és a legjobb menedzser a világon (ilyen embert keresve is nehezen talál az ember maga mellé); Evelin, aki kezdetben ellenség, majd barát lett (mindezt egy londoni útnak köszönhetően); Aszádék, akik a legszomorúbb napjaimon is felvidítottak (mint mikor győzködték Körtét arról, hogy ők igenis mindhárman Körte fiai); Geri (igen még ő is!), aki emlékeztetett arra, hogy a férgek sajnos nem szűnnek meg létezni, sőt egyre több van beőlük.. És persze a legfontosabb személy/karakter/szereplő, aki miatt annyira szívemhez nőtt a Bexi sorozat: az nem más, mint NAGY MÁRK.
Túlzás? Lehet.
Számomra megtiszteltetés, hogy Te is elsők között olvasod ma született blogom legelső bejegyzését, melyet egyik kedvenc írónőm Leiner Laurának köszönhetően kezdtem megírni ma hajnali órákban (publikálni azonban csak most tudtam).
Úgy döntöttem jó néhány ezelőtti blogolásom után (mert igen voltak ennek a blognak is elődei), hogy ezúttal nem próbálkozom történet írásokkal, fanfictionokkal (így írják helyesen egyáltalán? 😃), hanem leírom Nektek a legmeghatározóbb könyvélményeimet, melyeken átestem a legnehezebb időszakaimban. Amikor a könyvek nyújtottak menedéket (miről beszélek, hisz most is azt nyújtanak) és köszönetnyilvánítást is továbbítok valamilyen úton-módon annak az írónak (ezen blogon keresztül), akinek hála nem éreztem magányosnak magam (mialatt szerzeményét bújtam), mikor a valóságban mégiscsak az voltam.
Fogalmam sincs, hogy csak az én fantáziám ennyire erős vagy más is érzi ugyanezt, de legfőképpen azért is kapta a blog a "Losted in books" elnevezést, mert bármikoris olvasok egy könyvet ami magával ragad... Egyszerűen elveszek benne a lehető legjobb értelemben és ki se akarok onnan keveredni. Sodródni szeretnék a szereplőkkel együtt.
Szóval ünnepélyesen is megnyitom eme kedves kis hely kapuit kedvenc íróim és persze a róluk és könyveikről írt véleményem iránti érdeklődők részére! 😉😳
Ahogyan azt ígértem az első bejegyzés az ihlető írónő, Leiner Laura érdeme:
Kedves Laura!
Neked szól az itteni első blogbejegyzésem, amit már az utoljára publikált könyvsorozatod (Bexi kötetek 6. része: Egyszer) kiolvasása után egy órával (pontosabban 2017.07.28. - 0:53 perckor) elkezdtem megírni. Mindössze két és fél nap alatt kivégeztem a kicsivel több mint 500 oldalas befejező részt és most ürességet érzek.
Nem lehet vége. A legutálatosabb szó, mert ez emlékeztet folyamatosan arra, hogy semmi sem tarthat örökké. A fantáziámnak szüksége volt/van/és mindig is lesz olyan szereplőkre, mint: Beka, akiben sokszor felfedeztem önmagamat (főleg amikor előtérbe helyezte mások érdekeit); Körte, aki a legfelelősségteljesebben gondolkodik előre és a legjobb menedzser a világon (ilyen embert keresve is nehezen talál az ember maga mellé); Evelin, aki kezdetben ellenség, majd barát lett (mindezt egy londoni útnak köszönhetően); Aszádék, akik a legszomorúbb napjaimon is felvidítottak (mint mikor győzködték Körtét arról, hogy ők igenis mindhárman Körte fiai); Geri (igen még ő is!), aki emlékeztetett arra, hogy a férgek sajnos nem szűnnek meg létezni, sőt egyre több van beőlük.. És persze a legfontosabb személy/karakter/szereplő, aki miatt annyira szívemhez nőtt a Bexi sorozat: az nem más, mint NAGY MÁRK.
Soha nem hittem volna, hogy egy képzeletbeli karakternek is a rajongójává válok egyszer (hah! és megint leírtam 😃) -lásd: a márker plakáttal készült képem ezt alá is támasztja.
Persze Cortez, Szasza és Norbi is kiváltott belőlem hasonlót, de úgy érzem...
A fenébe is! Hisz ő NAGY MÁRK! Köztudott, hogy nem lehet nem szeretni!!!
A képzeletemben nekem is le van töltve a márker-app, gyűjtögetem megszállottan a márker matricákat és 0-24 -ben hallgatom a Nagy Márk összes dalát.☺☺
Köszönöm neked Leiner Laura ezt a 6 köteten át végig kísérő rajongást, amit ajándékoztál nekem és a többi márkernek, mert ezzel máris több emberrel kerülhettem egyazon dimenzióba és őrületbe, amit Nagy Márk hagyott maga után!
Megszállottság? Talán.
De elmúlik? Nem!
U.I.: Remélem eljutott hozzád ez az üzenet!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése